Nagy vizek
-
A tudomány mai állása szerint a Naprendszer egyedülálló képződményei a bolygónk felszínét alkotó nagy vizek, a tengerek és óceánok, amelyek több mint 70%-ot foglalnak el a Föld felszinéből.
-
A nagy vizek közül az óceánok vize állandó sótartalommal rendelkeznek, bazaltos szerkezetű önálló medencéjükben sajátos áramlású, igen nagy mélységű víztömegek.
-
A tengerek kisebb mélységűek, kevesebb vízmennyiséggel, egymáshoz viszonyított változó sótartalommal és önálló áramlási rendszer nélküli, a kontinensekhez közel fekvő állóvizek.
-
Vannak beltengerek, amelyek ugyancsak a nagy vizek családjába tartoznak. Ezek is önálló medencével rendelkeznek és a világtengerekhez szorosan kapcsolódó állóvizek.
-
A nagy vizek hőváltoztató képessége nagyon lassú, vagyis a tengerek, óceánok csak lassan és kis mértékben melegszenek fel a nyári hónapokban, ugyanakkor a hideg téli hónapokban lassan és kevésbé hűlnek le, mint a közelükben levő szárazföldek. Vagyis a nyáron felhalmozott hőmennyiséget csak lassan engedik ki magukból, aminek következtében a közel fekvő szárazföldek éghajlatára kiegyenlítő hatással vannak.
-
A nagy vizek állandó és sajátos mozgást végeznek. A legjellemzőbb a hullámzás, ami a felszínük felett fújó szelek hatására jön létre. Amikor a meredek sziklás partoknak ütköznek a hullámok, azok összenyomódnak, függőleges irányban meg nyúlnak, vagyis a magasságuk megnő, meg törik. Ez a hullámtörés jelensége, ami jelentős rombolást fejt ki az útjába került kőzeteken. Még fokozza a romboló hatást, hogy a kőzetek pórusaiba, repedéseibe a víz behatol és növeli a bent lévő levegő nyomását, aminek következtében a kőzetek szét robbannak.
-
A másik jellegzetes mozgása a nagy vizeknek, a függőleges mozgás, amit jelentős részben a Hold tömegvonzása idéz elő. Amikor a Földhöz közel van a Hold, a nagy vizek szintje emelkedik és eléri a legnagyobb magasságot, majd amikor távolodnak egymástól, akkor csökken a vízállás magassága és eléri a legalacsonyabb szintet.
A két szint közötti különbség elérheti a 6-8 métert is. A vízszint emelkedésének időszaka a dagály, a csökkenés az apály. A tengerek ilyen irányú mozgását a Nap tömegvonzása is befolyásolja. Amikor a Nap és a Hold egy irányban állnak a Földhöz képest, akkor a dagálymagasság nagyobb lesz és kialakulhat a szökőár, ami úgyszintén jelentős pusztításokat végez a patokon.
